Birtoklátogatások 6: Disznókő

A Disznókő nem csupán Tokaj, hanem az egész magyar bortermelés rendszerváltást követő újjászületésének szimbóluma, és ez nem csupán a borkészítésére igaz, hanem az ezt övező szellemiségére is.

Ezt tükrözi már a Disznókő borászat épülete is, amely az első olyan hazai borászati központ, amely a hagyományokra épülő, mégis minden addigi léptéken túlmutató nagyvonalúságával már építészeti kialakításával jelezte, hogy az itt születő borok terén a minőség egy korábban elképzelhetetlen színvonala fog létrejönni. Az Ekler Dezső által tervezett borászat szerkezetében, külső és belső megjelenésében a tokaj-hegyaljai borospincék archetípusát jeleníti meg. A lágy ívű központi tömeget mintha négy építmény szelné keresztül, amelyek kintről úgy hatnak, ahogyan a csupán bejáratukat mutató tokaj-hegyaljai pincék futnak be az őket rejtő hegyoldalakba.

A Disznókőnek nem csupán központi épülete impozáns, hanem traktorgarázsa is a hazai organikus építészet emblematikus alkotásává vált. Hajlított és íves felületekkel kialakított fafödéme szinte természeti formaként nő ki a földből, környezetével szerves, harmonikus egységet alkotva. Ez az építmény a Zempléni Fesztiválsorozat előadásaihoz is impozáns, ünnepi hangulatot sugárzó helyszínt tudott biztosítani.

A Disznókő borai a tokaji borstílus megújulását jelentették, mely kezdetben nagy viharokat keltett, felkavarta az akkor tradíciónak vélt, ám csupán az igénytelenséget, a nem steril eszközhasználatot, a lepukkant hordók használatát jelentő több évtizedes „szocialista” aszúkészítés állóvizét. Ma már mindez a múlté, a Disznókő megkérdőjelezhetetlenül a minőséget képviselő tokaji flotta egyik zászlóshajója. A birtokigazgató, Mészáros László talán a legkiegyensúlyozottabb szaktekintély, aki derűs nyugalmával, holisztikus szemléletével a borvidék meghatározó egyéniségévé vált. Rátermettségét akkor is bizonyította, amikor elsőként ismerte fel a 2000-es évek elején a Szerencsre tervezett „szalmaégetőműnek” az egész borvidéket, különösen az aszúsodást illető veszélyességét. A Tokaj Reneszánsz akkori elnökeként irányította a borvidék összefogását, és sikeres küzdelmét a létesítmény építési engedélyének visszavonására.

A Disznókő ültetvényei három vulkanikus kúp köré csoportosulnak, ezek a Dorgó, a Zombori Király, valamint a Hangács. Ezeken kívül szőlőterületeik vannak még a Berekalj, Illésházy, Kapi, Lajosok, valamint a Virginális dűlőkben, összesen 104 hektáron. Mintegy 60 hektáron Furmint, 30 hektáron Hárslevelű terem, míg további 10 hektáron Zéta, valamint Sárgamuskotály. A birtok alakítása folyamatosan, szervesen történik, jelenleg épp a Hangács dűlőben, ahová a régi típusú, rövidfürtös hárslevelűt telepítenek. Összességében egyébként a Furmint-Hárslevelű arányt épp a Furmint irányában igyekeznek elmélyíteni.

Termékpalettájukon 1/3-1/3-1/3 arányt képvisel a száraz bor, a késői szüret és szamorodni, valamint az aszú. Látogatásunk során személyesen is meggyőződhettünk a Disznókő borok töretlenül magasan ívelő színvonaláról. Száraz boraik közül megkóstolhattuk a 2015-ös hárslevelűt és a furmintot. A Hárslevelűben a vegetális jegyek, a Furmintban inkább az ásványosság jelent meg szépen, mindkettőt a kiegyensúlyozottság és harmónia fonta keretbe. Az édesek terén a belépőt a 2013-as tokaji kései szüret jelentette, majd elérkeztünk a nagyágyúkhoz, az aszúkhoz. 2007-ben a borvidéken erős botritizáló aktivitás volt, amit nagyszerűen tükröz hosszú lecsengésű, tökéletesen kifinomult 5 puttonyosuk. A 2006-os 5 puttonyosuk aszalt kajszis, mézes, telt fűszerességével emelkedik ki. 2002-es 6 puttonyos aszújuk testessége, intenzitása, hosszúsága jelzi, hogy a Disznókő aszúk méltán képviselik a világ természetes édesborai között a legmagasabb színvonalat.