Nagyvilági elegancia: a Liszkay Birtok

Liszkay Mihály hollandiai és újvilági tapasztalatokkal felvértezve rendezte be birtokát a magyar Toszkánában.

A földes útra rátérve elbizonytalanodik sofőr, utas egyaránt: „Biztos, hogy jófelé megyünk?” Egy gyors telefonhívás, és bebizonyosodik, hogy jó az irány. Kisvártatva aztán mintha dimenzióváltáson léptünk volna át, a horizontot a Badacsonytól a Csobáncig a vulkanikus kúpok sziluettje dekorálja, előtérben pedig impozáns udvarház jelenik meg azúrkék úszómedencével, szökőkutakkal. Az épületbe belépve ugyancsak ez a hirtelen léptékváltás az, ami megragadja az embert. Akkora kandalló, hogy babaszobának is elmenne, körös-körül méltóságot és nyugalmat sugalló kerevet, fotelek. A nagyvilági eleganciának egy olyan szintje, ami diktatúrából előkecmergő mindennapjainkban szokatlan enteriőrt nyújt egyszerűen azért, mert nem voltak hozzá előképek, minták. Ide kell jönni, hogy találkozhassunk vele. De a berendezés az elegancia mellett mégis természetes, rusztikus. A kandalló mellett méretes fahasábok hevernek. Az emeleten kilenc szoba, egytől egyig sajátos, és rendkívül egyedi belsőépítészeti kialakítással. Ha belép az ember, alig akarna távozni.

Alaposan körülnézve az épületben nyilvánvalóvá válik, hogy aki mindezt létrehozta, az rendkívüli életpályát futhatott be.
Liszkay Mihályt kissrácként kapta el az ’56-os forradalom szele, a helyi demonstráció élére állt, nem volt kétséges, hogy az országot el kellett hagynia a szovjet tankok beözönlését követően. Hollandiában landolt, ahol a Montessori gimnázium elvégzését követően négy nyelvet sajátított el az egyéb ismeretek mellett. A vendéglátás felé tendált, és mivel kiderült, hogy kottaolvasási ismeretek nélkül is ragyogóan zongorázik, volt hogy három állást is betöltve reggeltől hajnalig dolgozott, napközben pincérként, éjszakánként bárzongoristaként. 25 éves korában már három étterme volt, miközben a Hotel Management főiskolát is elvégezte Maastrichtben.

A ’70-es évek közepén új kihívásokkal vonzotta őt az Újvilág, családjával együtt így repülőre ült, és British Columbiában telepedtek le, ahol egy hatalmas ranch menedzsere lett. A boldog évek a Sziklás Hegységben úgy értek véget, hogy elérkezett a magyar rendszerváltás híre Kanadába is, és egy ottani étteremlánc felkérte őt budapesti részlegek kiépítésére. A hazai kereslet nem állt olyan szinten még, hogy a vállalkozás sikeres lehetett volna, ő viszont a visszatérés előtt még egy kicsit körülnézett hazánkban, és így bukkant rá az egykor szebb napokat látott, irtózatosan lepukkant állapotban lévő, de még romjaiban is impozáns léptékű monoszlói borpincére. Ráérzett a „genius loci”-ra, a környék szépségére, ami nem véletlenül viselte a római korban a „Tvscvlanvm” nevet, hiszen Toszkánát idézte akkor is, most is.

A Pangyér dűlő az Országos Szőlőkataszter szerint is az ország kiemelkedő adottságú dűlőihez tartozik. A 10 hektáros birtokra főleg kékszőlő került, pinot noir, cabernet sauvignon, cabernet franc; az 1 hektáros szürkebarát biztosítja, hogy fehérbor is legyen a kínálatban. A 2006-os szűztermésből készült első borukat már nevezték a páneurópai borversenyre, ahonnan azonnal aranyérmet hoztak, két évvel később pedig már elhozták a Champion díjat is. A nagyszerű termőtáji értékek, kitűnő mezoklimatikus adottságok, Barna János vincellérrel folytatott lelkes és precíz munkavégzés folyamatosan hozza az eredményeket, így a Pannon Bormustra TOP 12 borába 2 boruk is bekerült, ami egészen kiemelkedő eredmény. Nem lehet kétséges, a Liszkay Birtok hosszútávú sikerre rendezkedett be.